Alexis #1

Most először ülök a vonaton ...egyedül. 

 Reggel 5 órakor csak egy homo ül a mellettem lévő kabinban és be nem áll a szája. Folyton valami sajtos szendvicsről ordibál nekem. Még akkor sincs nyugtom amikor épp pihenni akarok ezen a büdös vonaton, ahol minden kuka cigaretta csikkel és gusztustalan rágógumival van tele. 

 Apa felajánlotta, hogy elvisz engem az iskolába, de én nem voltam képes elfogadni ezt a roppant kedves ajánlatot! Én buta... Ezért (hogy a homo végre békén hagyjon!!) elővettem a fülhallgatómat és az iPhone-omon beállítottam a kedvenc számom folyamatos lejátszásra és behunytam a szemem. 

 Ahogy Austin Mahone csodálatos hangja csendesen suttog a fülembe hallom ahogy a vonat csöndesen zakatol és egyre csak lassul és lassul ..... És végül megáll. A What About Love utolsó dallamai is elhalkulnak, kezdem érezni, hogy új életet kezdek és ez az élet nem lesz habos torta. 

 Vagyis nem lesz olyan finom habos torta amit Emma nénikém csinál. Övé a legfinomabb! 

 De viccet félre téve most kezdődik el komolyan az élet. Rendesen oda kell tennem magam a tanulásban, mert nem akarom elszalasztani életem nagy lehetőségét. Kalifornia sok lehetőséget adhat nekem, amikkel szeretnék élni és ki is használni őket. 

 Nem úgy mint egyesek. Tele vannak pénzzel és inkább otthon meresztik a löttyedt seggüket. A lányok egész nap shopping-olnak, hetente kétszer elmennek egy jóga tanfolyamra és arra várnak, hogy egy gazdag férfi elvegye őket, és el is tartsa őket. A fiúk meg egyfolytában partiznak és botrányokat csinálnak, költik apuci pénzét és flancos Ferrari-val röpítenek az utcán David Guetta-t bömböltetve max. hangerővel.

 Én nem fogom elcseszni az életem, mint az olyanok akik istenre várnak. Én inkább először átgondolom és gyorsan véghez viszem. Gyors és logikus gondolkodás. Ámen!

 Amint a kollégiumhoz értem, kicsit nosztalgikus érzés fogott el, mintha mindig is itt éltem volna ebben a városban. Mintha itt lettem volna minden premieren, minden megnyitón, minden gálán. Háááááhhhh....Szóval na! érzem, hogy itt jó dolgom lesz. Itt van álmaim iskolája, ha meg azt elvégzem akkor álmaim munkája •-• ! De a nosztalgikus élmény hamar elszállt, mert a taxis már idegesen dudált, hogy fizessek, mert szándékában áll tovább menni és nem rám várni.

 Amikor már az 5. emeletre értem, teljesen kivoltam fizikailag és lelkileg is. Alig vártam, hogy ledőlhessek de még nem volt szabad...még nem. Még csak 08:30 múlt és már fáradok. Amíg kotorászok a táskámban  egy lány jelenik meg előttem, pontosabban a kollégiumi szobám ajtajában.

 -Szia! ugye te vagy Alexis Bell?-kérdezte rettentően friss mosollyal az arcán.

-Nem, ööö én nem ő vagyok! Én az ...-be sem fejeztem a mondatot de már ..

-Akkor segíthetek valamiben?-kérdezte.

-Igen, az angol királynő unokája, Harry herceg menyasszonya vagyok.-Nem igaz, hogy ennyire bevette. Basszus... :))

-Jajj istenem ! Istenem ! Komolyan ?-Ez most komolyan elhitte??? xD xD -Ez esetben felség had kís...

Szakadok !! Komolyan ennyire jó színész vagyok??!?! xD xD De kívülről csak a póker arcom látszott.

-Te most komolyan elhitted?! -Kérdeztem olyan fejjel amit nehéz felülmúlni, mert olyan vörös lett a röhögéstől, hogy kész vége nem volt tovább, kivoltam. A földön fetrengtem a nevetéstől.

-Jajj istenem Alexis! Istenem! Ez most komoly?! - nevetett- Egész jó kis vicc volt. Én se találhattam ki jobbat .-mondta már szinte röhögve. Hát mit ne mondjak. Azért szépen rászedtem. Na de nem  szivatom tovább.

-jól van na. Bocsi, csak ki akartam használni az alkalmat

-Semmi baj . Gyere be !

A szoba nem volt túl nagy. Volt benne 2 ruhásszekrény, 2 fiókos komód, 2 íróasztal, 3 ágy, egy kisebb fürdőszoba, tv és kb. ennyi.

-Ó! Be sem mutatkoztam. Nathalie Johnson vagyok.

-Igazán örülök!- mosolyogtam.-Látom hoztál tv-t.-örültem meg.- Én gépeket hoztam. Mindenféle elektronikai cuccot. Anyu bátyja Ted egy elektronikai cégnél igazgató és tőle kaptam ezt a sok dolgot.

-De jóó!! Nagyon örülök.

-Látom te már kipakoltál. Ha van kedved akkor valamelyik nap feldobhatnánk a szobánkat egyedi cuccokkal.

-Szerintem is. Így olyan lehangoló-húzta félre a száját.-Tudok is egy tökéletes boltot.-Csillant fel a szeme.

-Akkor nem bánod, hogy kipakolok és egy kicsit lepihenek?-kérdeztem a szememet dörzsölve.

-Persze nem baj. Nyugodtan. Addig leugrok a papírokért amit ki kell töltenünk.

-Oké.-Már is kiment az ajtón és én kezdtem a pakolgatást. Hosszas pakolgatás után végre ledőlhettem. Azóta Nathalie is visszajött és közben a papírokat is töltögettük.

-Basszus kulcs! Elfelejtettem a belépőkártyákat.Mindjárt hozom.-Állna fel de...

-Hagyd csak. Majd én megyek.-mondtam.

-De hát alig állsz a lábadon.

-Semmi gond. Csak mondd hol találom.-kérdeztem.

-A fő épület előterében. Kevin majd segít.-mondta egyértelműen.

-Ki az a Kevin?-kérdeztem, mert ezt úgy mondta mintha kb. 1000 éve ismerném ,,Kevint".

-A portás. Nagyon kedves. Segített a papíroknál.

-Oké tudni fogom.-siettem, mert azért sokat kell menni le az 5. emeletről a földszintre. És még átsétálni a főépületbe.

 Na beállok a sor végére. Elég sokan vannak. jó sokat kell itt állnom, ahogy látom. Miért vagyok olyan kedves, hogy felajánlom Nathalie-nek, hogy majd én lejövök?? MIÉRT?!Na de mind egy. Kivárom. Nem gond. Az Austin Mahone koncert jegyekre is kiálltam a sort másfél napig, szóval ez is menni fog.

 Mikor már meguntam, hogy mocskos tornacipőmet bámulom, felnéztem az előttem lévőre(miért is ne?! Szabad ország vagy nem ?) Szóval felnéztem és...és egy fiú állt előttem. És mosolyog. Mi van ?? MI VAN? Egy srác rám mosolyog!? EGY SRÁC RÁM MOSOLYOG!! Ilyet se látni minden nap . De nagyon durván elpirulhattam, mert az arcom égett. Veszek magamon egy mély lélegzetet és próbálok lenyugodni.

-Szia-mosolyog.Már megint. - Logan McCarty - nyújta felém a kezét.

-Szia-erölteteke gy mosolyt én is az arcomra - Alexis Bell - És megrázom a kezét. De ő egy hirtelen mozdulattal elrántja a kezét.

Valamit motyog, de nem tisztán értem.

-Mi van? - kérdezem félénken.

-Semmi - rázza a fejét. És hátat fordít. Ennyit a nagy csodáról.

 Közben a sor az halad. Mindjárt meg lesz. Nem sokat kell várni. Látom ahogy Logan valamin agyal. Hát biztos majd megoldja. Csak kapjam meg azt a hülye belépőt. Várjunk csak ! Logan egy picit oldalra lép. Úgy látom valamit keres. Aztán előrébb megy 5-7 emberrel előrébb. Nem is baj ... Menjen csak. Azután majdnem 20 perc alatt értem oda Kevinhez a portáshoz.

-Segíthetek? - kérdezte kedvesen .

-Igen! Szeretném elkérni a belépőkártyámat.

-Rendben. Akkor kérem szépen a nevedet. És a szobaszámodat.

-Oké . De nem lenne gond, ha elkérném a szobatársamét is?

-Természetesen nem kishölgy. - mondta komolya.

- Alexis Bell és Nathalie Johnson, 242- es szoba .

Keresgélt pár percig és odaadta a pelépőkártyákat.

-Még valamit?

-Igen. Szobakulcsot kérhetnék?

-Adom is.

-Köszönöm szépen.-mosolyogtam. Ahhoz képest, hogy Kevin egy 45 év körüli portás, elég kedves.

 Rohantam fel. Nathalie épp jeges teát csinált.

-Most már betudjuk zárni az ajtót és semilyen pedofil állat nem leskelődhet be hozzánk.

Nathalie kuncogott. Ez volt a célom. :D

- Na akkor én szerintem ledőlök.-Már 10:26 volt mikor visszaértem. És ráadásul az izgalomtól aludni sem tudtam, úgyhogy jól jön egy kis pihenés.

- Csak nyugodtan - ült le Nathalie az ágyára és elővett egy könyvet a kézi táskájából.

 Én elővettem a fülhallgatóm és bekapcsoltam az Istent ! Austin...

  -Alexis. - hallok egy hangot. De ez nem Austin hangja. - Alexiiis.- nem akarom , hagyjanak. Austin Ments meg!!! - ALEXIIS!- rázogat Nathalie.

-Hm?! - kérdezem álmosan és közben a párnát a fejemre húzom.

-Kaja lesz. 10 perc múlva  - Mondja totál nyugodtan.

-MIII????!?!? 10 perc múlva ?!?! Miért nem keltettél? - Pattantam fel rutinos mozdulattal.

-Akartalak de te folyton azt hajtogattat, hogy a kurva életbe.

-Okéé na menjünk - egy hirtelen mozdulattal karon fogtam  és húztam együtt magammal.

Épp lefelé mentem a lépcsőn . Sietve kiértünk az épületből és rohantunk az ebédlőbe mikor a nagy sietségtől neki mentem valaminek. Vagy...inkább valakinek?!

- Aú aú aú.!!-hátrálok.

Amikor felnézek látom, hogy akivel összeütköztem az épp Logan...még csak ez kellett nekem.

- Logan - Egy lány lép mellé. Szerintem ismerik egymást, de nem vagyok benne biztos, hogy Logan is ismeri ezt a csajt. - Ez meg kicsoda? - mutat rám.

- Ő itt Démoncsaj, azaz Alexis Bell. - Mutat be Logan a „barátnőjének”  - Alexis, ő pedig...öhmmm...hogy is hívnak? - Fordul felé Logan. A lány nekem nyújtja a kezét.

- Brooke Bross. Első számú Logan McCarty rajongó, a Logan McCarty fan club elnöke. A „ Szeretünk Logan ” facebook oldal és csoport alapítója, valamint a Logan McCarty Instagram összes képének lájkolója - vigyorog rám

-Ó. ez érdekes. De ha nem bánjátok mennénk enni.  - De közben Nathalie eltünt! LOST! Amikor beléptem és megpillantottam Nathalie-t egy asztalnál.

-Eltüntél!

-Bocs, de már nagyon éhes voltam. - Tömött magába egy nagy hamburgert.

-Hoztál nekem is - kérdeztem .

-Ööööö ...khm. Bocsi elfelejtettem. Már nagyon éhes voltam - Falta tovább a 15 centiméter átmérőjű hamburgerét

-Semmi...Akkor megyek. - mondtam tök nyugodtan. És odasétáltam a büféhez.Beálltam a sorba . Most nem voltak annyira sokan. Egyszer csak valaki mellém lépett.

- Bocsi, azért ami Brooke-al volt. - Húzta el a száját

- Semmi baj , nem történt semmi - Mondtam apró mosolyra húzva a számat. Logan is mosolygott és elment.

Veszekem magamnak egy adag sült krumplit , kechup-ot és egy fantát és megyek az aszatunkhoz.

Hát... már a nap fele elment. Ami elég érdekes volt. De hát, álmaim munkája, álmaim munkája...

Folytatjuk...