Logan #2

Sziasztok!

Hát, remélem, hogy tetszett nektek az előző rész és, hogy ez is tetszeni fog, mivel szétizgultam magamat, hogy szeretni fogjátok-e! :3

Remélem, hogy most még jobban megismerhettétek Peter-t, na meg Logan-t és, hogy megtudtatok pár dolgot! :3

Jó olvasást!

XXX Zoey

_______________________________________________________________

A kollégiumi szobánk plafonját bámulom.

 Az anyagcserém eléggé rossz, szóval még mindig érzem a gyomromban lévő hotdog-ot, meg persze a Sprite-ot. Peter a mellettem lévő ágyon fekszik és a Facebook-on beszél egyszerre három lánnyal. Nem tudom, hogy hogyan képes erre.

 -Peter - néz rá.

 -Hmmm?

 -A rákeresel arra, hogy mennyibe kerül egy jó TV itt a környéken? - jut eszembe.

 -Persze - vonja meg a vállát, majd megnyit egy új lapot és keresgélni kezd a TV-k között. - McCarty - szól nekem. - Nézd - mutat a képernyőre, miközben feltápászkodom az ágyamról. Odamegyek az mellé. Peter elvigyorodik. - Nézd - mutat egy képre, amin egy 18-20 év körüli lány fekszik egy TV tetején, fél pucéran. - Ilyen kell nekünk.

 -Egyetértek - bólintok vigyorogva. - De, ha nem lesz ilyen, akkor szerintem ez is megteszi - mutatok egy képre, amin egy kis TV van. Pont olyan méretűnek néz ki, mint ami ráfér a hűtőnkre. - Nézzük meg mennyibe kerül - javasolom.

 Peter rákattint a képre, majd keresgélni kezd különböző honlapokon, hogy ez a termék, hol, mennyibe kerül. - Az IKEÁ-ban 36 dollár 24 cent - olvassa fel a TV árát. - Mennyi pénzünk van? - néz fel rám.

 -Várj - mutatom fel a mutatóujjamat, majd odalépek a csomagjaimhoz és keresgélni kezdek. - Nekem vaaaan... - számolom a pénzemet - összesen 18 dollár 13 centem - mutatom fel a pénzt. - Legalább is kéz pénzben.

 -Nekem van 17 dollárom - közli Peter. - Az pont elég.

 -Nem - ellenkezek. - Még kell 1 dollár 11 cent - számolom ki.

 -Majd alkudozunk - legyint, majd félreteszi a laptop-ját és feláll. - Menjünk! - mondja, majd felkapja a kulcsot, a pénzt zsebre vágja és elindul az ajtó felé.

 -Oké - mondom, majd én is elteszem a kulcsot meg a pénzt. - Irány az IKEA! - adom meg a lelkesítő löketet, majd kilépünk az ajtót. Peter a kulccsal bezárja az ajtót. - Peter...?

 -Hm?

 -Te tudod, hogy merre van az IKEA? - kérdezem.

 -Persze - bólint. - Tavaly folyamatosan ott járkáltunk.

 -Oké - mondom, majd elindulunk a koli folyosóján.

 A lában már eléggé sajog, mikor odaérünk az IKEA elé.

 Párszor megfordult a fejemben a gondolat, amikor még a koliban voltunk, hogy milyen durva lenne már, ha Démoncsajjal véletlenül összetalálkoznánk. Ja, meg azzal a béna barátnőjével.

 -Akkor TV - mondja Peter, majd hagyja, hogy az ajtó kinyíljon előtte. - Elbírjuk, nem? - kérdezi a kosarakra mutatva.

 Legyintek. - Elbírjuk. - Peter bólint egyet.

 -Valahol ebben a sorban kéne lennie - mutat balra, a bolt vége felé. - Aha! Ott is van! - mondja, majd egyenesen elindul oda, ahol a TV-k vannak. Utána indulok.

 A sorok mellett elhaladva egy pillanatra úgy látom, mintha Démoncsaj barátnője egy kövér állólámpa mellett állna. Biztosan csak káprázik a szemem.

 -McCarty! - kiabál nekem Peter egy kicsit hangosabban a kelleténél. - Gyere már! Ez a TV kurva nehéz! - mondja immár halkabban.

 -Megyek - sietek oda hozzá, majd én is a TV doboza alá fogok és vele együtt próbálom felemelni azt. - Hú, bakker. Ez tényleg rohadt nehéz. Miből van ez a vacak? - kérdezem.

 -Nem tudom - rázza a fejét Peter. - Nagy levegő - mondja, majd vesz egy mély levegőt és felemeli a dobozt. Én is megemelem azt. - Gyere, menjünk gyorsan a pénztárhoz! - tanácsolja, majd elindulunk a legközelebbi pénztárhoz, ahol sajnos nem tudjuk letenni a futószalagra a nehéz TV-t, mivel a sor elég nagy. - Óvatosan tegyük le a földre - tanácsolja Peter, én pedig boldogan belemegyek, csak szabaduljak már meg ettől a vacaktól.

 Nyögdécselve letesszük a dobozt, de ekkor a sor előre halad. Sóhajtunk egyet, majd hatalmas fájdalmak közepette újra felemeljük a TV-t, hogy utána tíz centivel arrébb, megint letegyük. Ezt követeli a logikus gondolkodás. Hát, ja.

 Amikor felemeljük a dobozt, véletlenül megcsúszik a kezem, ezért az egy hangos csattanás kíséretében leesik a földre, és csak reménykedni tudok benne, hogy nem esett semmi baja.

 Ezt még párszor eljátsszuk, jobb esetben a TV leejtése nélkül, rossz esetben azzal.

 Mire a pénztárhoz érünk úgy érzem, hogy a TV helyén már csak törmelékek vannak, de ennek ellenére odateszem a pénztáros elé a dobozt.

 Lehúzza azt. Beírja a kódot. Felnéz ránk. - 36 dollár 24 cent lesz - nyújtja ki a kezét, hogy beletehessem a pénzt. Nem valami nádszálka.

 Előhalászom a zsebemből a pénzt, ahogyan Peter is. Átnyújtjuk a nőnek. Elkezd számolgatni. - Még kell 1 dollár 11 cent - közli szárazon.

 -Nem lehetne lealkudni az árból? - kérdezem.

 -Nem.

 -Figyeljen - tereli magára a figyelmet Peter. - Ezt a TV-t az előbb minimum ötször leejtettük. Kérem, ezt az 1 dollár vonja már le. Végül is az sem biztos, hogy működik.

 -1 dollár 11 cent - tolja előrébb a kezét.

 -Nem lehetne...? - kérdezi Peter. Körbenézek és megpillantom Démoncsajt, amint a barátnőjével a pénztár környékén pakolgat egy csomó cuccot.

 -Hé, Démoncsaj! - szólok neki oda. - Nincs kölcsönbe 1 dollár 11 centetek? - kérdezem.

 -Mi az, csórók vagytok? - kérdez vissza mosolyogva. Oké. Ha játszani akar, akkor játszunk.

 -Igen, sajnos Peter elverte a kurváira - rázom a fejem, miközben én is mosolygok. - Akkor van pénzetek kölcsönbe?

 -Van, de nem kurvákra - mosolyog rám úgy, mint aki szintén belemegy ebbe a játékba.

 -Peternek arra egy egész bankszámlája van, nem arra kell a pénz - legyintek nevetve.

 -Oké, de van egy feltételem - néz rám kihívóan.

 -És mi lenne az? -  kérdezem.

 -Ó! - mosolyodik el. - Nem nagy dolog - legyint. - Csak meg kell hajolnotok előttünk és egy szál kis gatyában haza vinni az összes csomagot.

 -Semmi hajolgatás - ellenkezek mosolyogva.

 -Nem, máskülönben nincs alku - rázza a fejét.

 Kicsit gondolkodom. Peter még mindig a pénztárosnővel alkudozik, de az nem tágít. - Rendben - mondom, majd térdre ereszkedem és gyorsan meghajolok. Életem legkínosabb pillanata. Gyorsan felállok. - Jó - mondom. - Kérjük a pénzt.

 Démoncsaj a kezembe nyomja a pénzt, majd hátat fordít nekem. Gyorsan a pénztáros kezébe nyomom a kölcsönt, majd felemelem a dobozt, és próbálom Petert is elhúzni onnan, mivel ő még mindig a nővel veszekszik. Jaj, hogy nem bírja megállni.

 Démoncsaj nevet. Nem csodálom. És akkor még csak most jön a viccesebb része.

 Gyorsan kimegyünk az IKEÁ-ból, és miközben kifelé megyünk közlöm Peter-rel az alku feltételeit, amit Démoncsajjal kötöttem. Kicsit furán néz rám.

 -Rendben - vonja meg a vállát, majd ledobja a pólóját, és letolja a nadrágját. - Tudod McCarty. Először azt hittem, hogy lúzer vagy. De aki egy ilyen alkuba belemegy az nem semmi - rázza a fejét nevetve.

 -Kösz - mondom én is nevetve, majd lekapom a pólómat, és rádobom a TV dobozának tetejére. Nem félek csak úgy levenni a pólómat. A hasam annyira kidolgozott amennyire csak lehet, szóval semmi szemérmesség nincs bennem ilyen téren. Persze csak úgy egy kis gatyában végigmenni a városon más dolog, de hát fogadtunk.

 -Komolyan megcsinálják - nevet Démoncsaj barátnője, amikor kilépnek az IKEÁ-ból.

 -Már miért ne csinálnánk meg? - néz rá vigyorogva Peter. - Hiszen fogadtunk.

 -Igaz - bólint Démoncsaj. - És te még jössz nekünk egy meghajlással.

 Peter gyorsan meghajol. Csak most veszem észre, hogy a boxere rikító sárga, rajta szinte mindenhol Mickey egér fejével. Úr Isten. Ehhez képest az én graffitis boxerem semmi. De hála égnek most a szürke van rajtam.

 -Öhmm... - kezdi Démoncsaj. - Peter... a boxered...

 -Tudom - vigyorog rájuk. - Ugye milyen szép?

 -Az - nevetik el magukat mind a ketten.

 -Na, menjünk - mondja Peter, majd elkapja a lányoktól a legkönnyebb cuccokat: egy függönyt; két ágyneműt; néhány törölközőt; és egy szőnyeget.

 -Ahha, vidd a könnyű dolgokat - rázom a fejemet, majd felpakolom a TV-re a maradék dolgokat: egy csomó béna képet, aminek a nagy részén vagy valami európai táj van, vagy egy-két lány van; néhány kiegészítő, mint pl. párna, meg hasonlók; egy égő; és egy bazira nagy állólámpa. Minek ennyi vacak? Az idejük legtöbbjét úgy sem a szobájukba roskadva fogják eltölteni. Főleg most, hogy a gólya tábor kezdődik. - Na, jó - sóhajtok. - Ezért egyszer még bosszút fogok állni rajtatok - nézek rájuk szúrós szemmel, mire ők csak halkan kuncognak. Megrázom a fejemet. Lehajolok, nagy levegőt veszek, minden erőmet a kezembe sűrítem és felemelem a cucc-hegyet.

 Az állólámpa majdnem nyom egy szaltót, de hála égnek a vállammal sikerül visszanyomnom. A képek ide-oda csúszkálnak egymáson, ezért az égő majdnem leesik, csak az egyik kis égő beleakad az egyik kép keretébe. A párnák imbolyognak és a mellettük álló lámpa próbálja letaszítani azokat a doboz tetejéről.

 Utálom az életemet.

 -Irány haza! - kiáltja el magát Peter nagy boldogan, látva, hogy milyen okos ötlet volt tőle gyorsan felkapni a könnyű cuccokat. A szemét.

 -Igen - nevet Démoncsaj látva a bénázásomat. Miért élvezi ezt mindenki ennyire? - Jobb, ha megyünk. A végén még megbámulnak minket azért, mert veletek lógunk.

 Megrázom a fejemet, majd bosszankodva próbálok lépkedni. Hossz út lesz ez.

 -Mennyit kell még menni? - kérdezem kifulladva. A hátam majd' leszakad, a karom már öt perccel ezelőtt elzsibbadt és a lábaim is kezdenek úgy dönteni, hogy vége a mai műszakuknak.

 -Még - néz a távolba Démoncsaj - kb. 360 méter - vigyorog rám.

 -Úgy utállak, ahogy vagy - szűröm a fogaim között. Peter pár méterrel előttünk cipekedik, Nathalie pedig mellettünk ballag. Gondolom nem akarta megzavarni Peter "cipekedek, szóval erős vagyok, és szingli" képét. Megértem. Akkor az enyémet miért kell elbaszni?

 -Úr Isten! - hallom balról. - Az ott nem ő? - kérdezi egy lány hang. Gondolom Peter felkeltette az utcán sétálok lányok figyelmét. Végül is... á, egyáltalán nem feltűnő, amint egy szál boxerben, ami mellesleg sárga, és Mickey egér feje van rajta, sétálgat a városon át. Á, nem. - De, ő az!

 -Neeeee! - hökken meg a mellette lévő lány. Nem is tudtam, hogy Peter ekkora szenzáció. Oké, hogy másodikos, na, de emberek!

 -Nem merek odamenni, de kihagynám életem legnagyobb lehetőségét, ha nem tenném meg! - nyafog a csaj. Kezdenek kicsit idegesíteni. Hát nem látják, hogy itt valaki nyugodtan szeretne egy csomó cuccot fél pucéran cipelgetni a városban?

 -Igen, menjünk oda! - ért egyet a másik, majd léptek közelednek felénk. Szegény Peter. Mondjuk... nem szegény. Én cipekedek itt, mint egy szamár. Vagy ló. Vagy tudom is én.

 Ha lenne rajtam póló, úgy néznék ki, mint a repülőn mellettem ülő férfi. Pont úgy. Brr.

 -Elnézést - hallom mellettem valaki hangját. - Kérhetünk tőled egy aláírást? - nyögi ki félénken. Odafordulok, mire a két lány teljesen elpirul.

 Az egyik fekete hajú és szolidan kisminkelt, míg a másik szőke és a fél arcát befedi a nagy, fekete keretes szemüvege. Kicsit furán néznek ki így, együtt, de egyébként szépek.

 -Tessék? - kérdezem, miközben az egyik párna majdnem leesik a hegy tetejéről.

 -Úr isten! - visongnak mind a ketten. - Nem hiszem el, hogy hozzánk szólt!

 -Khmm - köhint mellettem Nathalie. Nekem is mehetnékem van. Ez a sok cucc rohadt nehéz.

 -Kérhetünk egy aláírást? - kérdezi a fekete hajú. Az égő úgy dönt, hogy itt feladja a szolgálatot, és kiszabadul a képkeret fogságából. A kis szemét.

 Fél kézzel gyorsan az égő után kapok, ezért csak a bal kezemmel próbálom megtartani a többi cuccot, de mivel kibillenek az eddig szigorúan tartott egyensúlyomból, nem csak a cuccok esnek a földre, hanem én is. A két lány sikongat. Gondolom csak most tűnt fel nekik, hogy ennyire... alul öltözött vagyok.

 -Áááááá! - sikít fel az egyik. - Nem hiszem el!

 -Úr Isten! - emeli a fejéhez a kezét a szőke, majd befordul a szeme és hátraesik. A barátnője még mindig sikongat. Mi bajuk van ezeknek a mai embereknek?

 -Logan, hát gratula - nevet Démoncsaj.

 Peter észre se veszi az egész jelenetet, csak nyugodtan sétálgat elől.

 -Hagy segítsek! - mondja a fekete hajú, majd elkezdi visszapakolni a cuccokat a dobozra, pontosan úgy, ahogyan voltak. Látszatra semminek nem esett akkora baja.

 -Majd találkozunk - int búcsút Démoncsaj barátnője és Démoncsaj, majd Peter után sietnek otthagyva engem a két rajongóval. Király.

 -Minden úgy van, ahogyan volt - mutatja meg a fekete hajú az újra felépített hegyet. Bárcsak maradt volna inkább a földön. Akkor legalább elrugdoshattam volna a koliig. - Segíthetünk még valamiben? - kérdezi.

 Végül is... ha már ilyen segítőkészen viselkednek...

 -Megkaptuk már az aláírást? - ül fel a szőke félrecsúszott szemüveggel, miközben a fejét fogja.

 -Még nem - rázza a fejét a fekete, majd rám néz, és előretol egy kis füzetet. - Amy és Ally névre - vigyorog rám.

 -Rendben - bólintok értetlenül. Gyorsan lefirkantom a nevemet és a két lány nevét, majd visszanyújtom a füzetet, felkapom a dobozt és otthagyom őket. Így viselkedik egy férfi. Egy kifáradt, megnyúlt arcú, izzadt férfi. De férfi.

 Amíg a koliig sétálok azon töröm a fejemet, hogy mi a lószart csinálhatnak azok hárman úgy, hogy a cuccuk fontosabb része nálam van.

 -Itt vagyok - lépek be a szobánkba, miközben leengedem a kezemet, amiből minden holmi a földre hullik, én pedig összesem a fáradságtól. - Olyan puha ez a padló - motyogom a fapadlónak, miközben a fejemmel körözök párat, hogy megtaláljam a legkényelmesebb helyzetet.

 -Cső, haver - köszön Peter. - Na milyen volt a cipekedés? A csajok mesélték, hogy két csitri odajött bálványozni. Velük hozattad a dobozt, mit? - kérdezi vigyorogva.

 -Nem - rázom a fejemet, még mindig a földön fekve.

 -Tényleg? - kérdezi Peter immár közelebbről. Gondolom felült az ágyon.

 -Tényleg - bizonygatom. - Nézz csak ki. Látsz lányokat? - kérdezem.

 -Nem - néz ki. - Akkor beindult volna a csaj-radarom - nevet.

 Megrázom a fejemet. Lehetünk részesei bármekkora fizikai megterhelésnek, Peter sosem változik.

 -Hol van a csajok szobája? - kérdezem álmosan.

 -Az ötödik emeleten.

 -Arrghh... - nyögöm fel fájdalmamban. Ez ugye egy vicc? - Na jó - ülök fel -, jobb lesz, ha most elindulok, vagy különben soha nem érek oda.

 -Szerintem is jobb lesz - mondja Peter, majd hátradől az ágyban. A kis mázlista.

 Újra összedobom a cuccokat, kivéve persze a TV-t, majd átsétálok a lányok kolijába és elkezdek lépcsőzni. Már az első fok után úgy érzem, mintha lefutottam volna a maratont.

 Mire felérek az ötödik emeletre teljesen kivagyok. Elkezdek sétálni a hosszú folyosón, csak úgy céltalanul, és csak akkor esik le, hogy nem tudom melyik szobában laknak. Ó, hogy a halálkarom tépné szét a Mikulás szarvasának, a szomszédjának, a tengerimalacának, a kajájának gyártójának, a főnökének a feleségének, a barátnőjének, a gyerekének az egyetemét. Argh.

 -Már vártunk - lép ki valaki a 242-es szobából. - Azt hittük az a két kis csaj elrabolt - nevet Démoncsaj barátnője, miközben kivillantja rám a fogsorát. Csak most veszem észre, hogy milyen vámpírfoga van. - Gondoltuk visszamegyünk érted, de Peter azt mondta van kulcsod, szóval semmi vész.

 -Hát... - mondom, miközben elmegyek mellette. - Gratula, Drakula - rázom a fejemet, majd bemegyek a szobájukba. - Tessék - teszem le a cuccokat, majd indulnék is.

 -Nem akarsz segíteni feltenni őket? - kérdezi Démoncsaj nyájas hangon.

 -Soha - rázom a fejemet, majd gyorsan kimegyek a szobából. Hallom ahogyan jól nevetnek rajtam. Ja, ez tényleg nagyon vicces volt. Nézzék az én szemszögemből.

 Gyorsan visszamegyek a szobánkba, majd bedőlök az ágyba. - Nézzünk egy kis TV-t - tanácsolom Peter-nek. Ha már ennyit szenvedtem vele, miért ne? - Összeszerelted a TV-t Peter? - nézek rá.

 -Nem - válaszol egyszerűen.

 -Mi az, hogy nem? - kérdezem idegesen.

 -Nem mondtad, hogy szereljem össze - vonja meg a vállát.

 -Nem mondtam, mert gondoltam, hogy majd magadtól is megteszed!

 -Már miért szereltem volna? - kérdezi, miközben rám néz.

 -Ha már annyit szarakodtam vele, arra gondoltam legalább élvezzem is egy kicsit - érvelek.

 -Hát ez nem így működik - rázza a fejét. Vettem észre. - Te hoztad, te szereled össze - vonja meg a vállát, majd visszanéz a laptop-ja kijelzőjére.

 -Jó - mondom idegesen, majd felállok, és elkezdem beüzemelni a TV-t. - Hány óra van? - kérdezem. Amikor elindultunk TV-t venni, akkor délután három óra múlt.

 -Öt óra harmincnégy perc - válaszol. - Itt az imádkozás ideje - mondja nevetve, majd félreteszi a gépet, feláll, és... elkezd imádkozni? - Ó, kérlek szépen Istenem, áldj meg engem minden nap, eme csodás képességgel! Hagyd, hogy minden nőt megérezzek, villámsebességgel! Add, hogy minden nap, újabb nőm lehessen! És végül add, hogy barátnőm erről tudomást, soha ne szerezzen! Ámen! - hajtja le a fejét egy pillanatra. Elnevetem magamat. Még soha nem hallottam ekkora hülyeséget.

 -Tisztára hülye vagy - rázom a fejemet.

 -Mi a fasz bajod van az imámmal? Neked is kéne a képességem, mi? Hát nem eladó! - ugrik nekem, miközben tikkel a szeme. - Nem adom a drágaszágom - vált át Gyűrűk ura-style-ba.

 -Mi van, haver? Egyél egy snickers-t! - mondom neki nevetve.

 -Ki vagy, ha éhes vagy? - kérdezi miközben olyan fejet vág, mintha ezt egy kamerába mondaná. - De - néz rám komolyan - akkor szem adom a drágaszágom - mondja, majd megöleli magát.

 -Oké - egyezek bele nevetve, majd bekötöm a TV-t. - Szerinted működni fog? - kérdezem tőle.

 -Nem tudom - vonja meg a vállát. - De talán ő tudja - néz le a micsodájára. - Ó, faszom, faszom, mondd meg nékem, nézünk-e TV-t e szent évben? - kérdezi. - Nem - néz fel rám.

 -Miből állapítod meg, hogy igen vagy nem? - kérdezem. Válaszra nyitja a száját. Leintem. - Tudod mit? Inkább nem akarom tudni - rázom a fejemet, majd gyorsan megcsinálom a TV-t, bedugom a konnektorba, majd bekapcsolom. - Hát... - mondom. - Végül is működik.

 -Ja - ért egyet. - De ki az ennyi év után is csak a hangya show-t tudja leadni? - kérdezi Peter felháborodva. - Ezt már minimum ötezerszer láttam! - vág neki valamit a TV-nek, mire az kikapcsolódik. Dühösen nézek rá.

 -Basszus Peter! - emelem fel a mutató ujjamat. - Ha elbasztad az  új TV-t, esküszöm kicsinállak!

 -Biztosan működik még! - mondja behúzott nyakkal. Odasétálok a TV-hez, és nyomkodok rajta párat. Semmi. - Na, jó - sóhajt. - Ha nem működik a "McCarty-módszer", akkor reménykedjünk, hogy a "Cars-módszer" majd fog - mondja, majd odasétál a TV-hez és beleüt egyet felülről. A hangyák visszajönnek. Beleüt egyet oldalról. Hirtelen kapunk képet. A CCB megy. Kicsit még mindig hangyás, de jobb a semminél. - Látod! - örül meg, majd levágja magát az ágyra. Nekem megfelel.

 Én is elfekszem az ágyon és habár én nem annyira látom a TV-t, mivel a hűtő az én oldalamon van, de azért próbálom élvezni a műsort, annak ellenére, hogy pontosan tudom, hogy nem fogom nézni, hanem valószínűleg elalszom.

 -Holnap után mentek a gólyatáborba, nem? - kérdezi tőlem Peter.

 Kinyitom a szememet.

 -Ja - nyögöm ki. - Asszem.

 -Oké.

 -Te is jössz? - kérdezem, miközben felülök, hogy jobban lássam.

 -Nem - rázza a fejét. - Másodikos vagyok, rémlik? - nevet rám.

 -Ja, tényleg - jut eszembe. Újra visszafekszem. - Leviszel engem? Nem akarok vonattal menni - húzom el a számat.

 -Miért, hova mentek?

 -Szerintem itt maradunk Californiá-ban, csak valami szállodába megyünk - legyintek.

 -Aham. Akkor el tudlak vinni, mert nekem is arra lesz dolgom - vigyorog rám.

 -Miért, hova mész?

 -Amíg ti bejárjátok a várost és a tábortűz körül csacsogtok az érzéseitekről, addig én elmegyek egy jedi-kiképzőbe - vigyorog rám.

 Lefagyok. - Na várj - emelem fel a mutató ujjamat. - Egy, milyen érzésről csacsogás? Azt a csajok szokták! Kettő, milyen jedi-kiképző? - kérdezem.

 -Nemrég elkezdtek egy jedi-kiképzőt, itt Californiá-ban - nevet. - Gondoltam, miért ne? - vág komoly fejet. Olyan jediset.

 Hát, oké.

 -Sok sikert - mondom neki, majd visszahajtom a fejemet a párnára és eldöntöm, hogy most már tényleg aludni akarok. Elég volt ebből a napból.

Folytatjuk...